2017. június 27. kedd, László

Tiszaalpár

Külön köszöntjük azokat, akik az interneten barangolva községünk után érdeklődnek. E virtuális kirándulás közben, reményeink szerint, jobban megismerik ezt a szép múltú, csodás természeti adottságú települést, melyet személyesen felkeresve bizonyára örökre a szívükbe zárnak.

Tiszaalpár földrajzi és néprajzi tájak találkozásánál, történelmi vármegyék hajdani határvonala mentén, a Tisza egyik jobb oldali holt-ága partján fekszik. Földje az emberi megtelepedés több ezer éves nyomait őrzi. Alpár ősidők óta lakott hely. A hosszabb-rövidebb ideig itt élő különféle népcsoportokat – a nagy népvándorlás időszakát követően – honfoglaló őseink váltották fel.

Anonymus Gesta Hungarorumában a honfoglaló magyarság története szempontjából kiemelkedő jelentőséggel ruházza fel Alpár várát. Alpár neve Anonymus jóvoltából arany betűkkel került be a magyar történelembe: miszerint itt folyt le – Alpár mezején – a honfoglalás döntő ütközete Árpád és Zalán vezér között a magyarok fényes győzelmével.  Pais Dezső magyar nyelvű fordításában így ír erről: Árpád követeket küldött a “dölyfös Salan” vezérhez. “Küldjön egy nyalábot Olpar homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e a szcitiai tájak füvénél.” A követek Ond és Ketel, majd ezt követően Ete és Vajta kérését – korhű szokásnak megfelelően – nem teljesíttették. A csata elkerülhetetlenné vált. Ekkor “a görög császár és a bolgár vezér nagy hadsereget küldött Salan vezérnek. Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak és a Tisza partján továbbvonulva Olpar homokjára érkeztek.” “Tas fia Lél megfújta kürtjét, Bogát fia Bulcsu meg felemelte zászlaját s harcba elegyedett a két ellenséges csatarend. Salan vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, hogy életét megmentse Bolgárfejér várba sietett. A görögök meg a bolgárok rettegésükben eszüket vesztve a Tiszát kicsiny folyónak vélve át akartak úszni rajta, de majdnem mindahányan a Tisza vizébe vesztek.” A leírás szerint a honfoglalás időszakában ez volt Zalán bolgár vezér székhelye, akitől Árpád serege Alpár homokjának füvével vásárolta meg e földet, mint “Attila örökségét”. A jelentőségteljes eseményt és helyet Vörösmarty Mihály is megénekelte a Zalán futása c. eposzában. A jelenkori történettudomány még Zalán létét is kétségbe vonja, s a csatáról sem került elő semmilyen régészeti lelet. A népi emlékekre és a képzeletre támaszkodó leírás azonban a legutóbbi időkig különösebb kétely nélkül szerepelt a honfoglalás kori történelem tanításában.

A település nevét először I. Géza királyunk 1075-ből származó oklevelén olvashatjuk (OLPER=török eredetű szó, jelentése hős férfi). A király adománylevelében a község egy részét halászatával és a tiszai révhajókkal a száva-szentdemeteri görög monostornak és a garamszentbenedeki apátságnak adta. Alpár déli részét, a váci püspök kapta és évszázadokon át birtokolta. A település középkori neve Pispek Alpár, vagy Püspökalpár. Későbbi helyneve Alsóalpár vagy Nagyalpár. A helység középkori történetéből nagyon keveset tudunk. A történelem viharaiban Alpár többször elnéptelenedik, elpusztul, de lakói újból felépítik, igazolva e hely kitűnő adottságait.

1341-ben az apátság támogatásával a vár területén megépült a templom, ettől kezdve a környék vallási központja és jelentős tájszervező lett a török hódoltság idejéig.

Az ország három részre szakadása után a település elnéptelenedik, templomát felgyújtják. A XVI. század végén már belevész az alföldi végtelen pusztaságba. Az alpári pusztáról kecskeméti bérletként hallunk újból a XVII. század végén. A lakosság visszaszivárgása a XVIII. század elejére tehető.

1752-55-ig felépítik a barokk stílusú római katolikus templomát, és ebben az időben már helyben anyakönyveznek. 1760-ban 113 adózó család élt a községben, fejlődésének nagyon fontos meghatározója volt a Tisza. Az új település fejlődését nemcsak az átkelőhely forgalma erősítette, jelentős szerepe volt a folyónak a halászat, a vízi szállítás kifejlődésében is.

A község eleven kapcsolatban állt Félegyháza várossal, annak piacát látta el hallal, rákkal, mezőgazdasági termékekkel. A hegyekből leúsztatott épületfának is legfőbb vásárlója a szomszédos város volt. Az itteni vízimalmokban őrölték a környék gabonáját. A Tisza nyújtotta természeti kincsek: a nád, a gyékény, a fűz a kézművesipar alapjait vetették meg.

Az árterület dús legelője kedvezett a külterjes állattartásnak. A szőlő- és gyümölcstermesztés története a római korig vezethető vissza. A mai alföldi borvidék területén elsőként Alpár határában telepítettek szőlőültetvényeket. A homokos határú Alpár községnek a XIX. század közepén már 1600 lakosa volt; a XIX. század végére lélekszáma elérte a 3500 főt. (Ma nagyközségünk területén több mint 5200 ember él.) A XIX. század meg-megismétlődő tiszai árvizei sok gondot és bajt okoztak a lakosságnak, ám a folyó hiánya is.

A helybelieknek még ma is megdobogtatja a szívét, hogy gróf Széchenyi István járt Alpáron: 1833-ban átutazóban, 1846. július 18-án pedig a Tisza-szabályozás ügyében, bár a Vásárhelyi-Széchenyi szabályozási terv, az új mederalakítások révén az “élő Tisza” messze került, ott hagyta a falut, és ezzel megszűnt az összeköttetés más területekkel. Ez a helyzet rendkívül hátrányosan érintette a község gazdaságát, piaci kapcsolatait, amit csak részben tudott pótolni a századforduló táján kiépített (1897-ben átadott) vasúti szárnyvonal és közút.

A mai településszerkezet 1975-ben alakult ki, amikor egyesült a 900 éves Alpár és a szomszédos 150 éves Tiszaújfalu (Tiszaújfalu múltja ismeretlen. 1668-ban  mint puszta Nagykőröshöz tartozott egyházilag. Területe 1804. január 14-én került gróf Károlyi család birtokába, csak az 1830-as évek közepén kezdett betelepülni a dohánytermelő telepesek révén.), Tiszaalpár néven, ezzel elnyerve a nagyközségi rangot.

A község feledhetetlen élményt nyújt az idelátogatóknak. Évszázadokon keresztül meg tudta őrizni a község történelmi miliőjét, melyet szemléltet a Helytörténeti és természetrajzi kiállítás, a Honfoglaláskori falurekonstrukció, a bronzkori földvár maradványa és az alatta meghúzódó pincék, valamint a Kosár és vesszőtermék gyűjtemény is. Háborítatlanul megmaradtak természeti értékei is, melyeket a Tisza közelsége alakított évezredek alatt. A különböző színekben pompázó vízi virágok, a vízpartot övező galériaerdő különleges fafajtái, a változatos madárvilág és vadállomány, halban gazdag vizeink nemcsak szemet gyönyörködtető látvány, hanem tökéletes kikapcsolódási és pihenési lehetőség is.

 

Önkormányzat 

 


Cím: 6066 Tiszaalpár, Árpád tér 1.   
Telefon: 06 – 76 / 424 – 133
Email:  pmhivatal@tiszaalpar.hu    
Fax:  06 – 76 / 424 – 012
Jegyző: Dr. Menyhárt Anett
Polgármester : Dr. Vancsura István                                            



Programajánló

 

Várdomb

 A várdomb és környéke első lakói a korai neolitikumban (újkőkor) telepedtek meg. A kezdetben lapos löszfennsíkon telepük néhány elszórt házból, s körülöttük gödrökből állhatott. Az ezt követő két évezredből emberi településre utaló régészeti lelet nem került elő.

Az első állandó települést egy Észak-Dunántúl felől kelet felé terjeszkedő nép alakította ki. A fennsíkot keleti harmadánál mély árokkal vágták át, leválasztva a Tiszától, s mocsaraktól védett részt a kevésbé védhető magaslattól. A várra 4,5-5 m magas sáncot emeltek, erre egy fa erődítményt építettek, melyet a következő két és fél ezer év természetes eróziója teljes egészében elpusztított.

Katonai védelmi jelentőségét már a tatárjáráskor elvesztette. A török hódoltság idején még lakóhelyként használták, majd teljesen eltűntek a központi területen sejthető épületek. Jelenleg az eredeti dombnak mintegy fele, 0,22 ha látható.

 

Jótanács Anyja római katolikus templom

 A közel 250 éves templomunk nemcsak településünknek, de ennek a régiónak is legjelentősebb műemléke. 1755-ben épült Althann Mihály Károly váci püspök kezdeményezésével és támogatásával. A barokk stílusban épült templom különlegessége, hogy l755. November 19-én, Szűz Máriának mint a JÓTANÁCS ANYJÁNAK tiszteletére szentelték fel.

A főoltár építménye és szobrai igen értékesek, Szűz Mária családját ábrázolja. Balról jobbra haladva Mária szüleit: Joachimot és Szent Annát (Jézus nagyszüleit), majd Zakariást (papi ruhában, füstölővel) és Erzsébetet (Keresztelő Szent János szüleit) jeleníti meg.

A mellékoltár Szent András tiszteletét jelzi, a történeti hagyományok szerint ugyanis az ő tiszteletére épült Alpáron az eredeti kis templom a XIII. század táján.

Templomunk ünnepei: A NAGYBÚCSÚT május első vasárnapján, a KISBÚCSÚT pedig november 30-án tartjuk minden évben.

 

Zárdatemplom

 Berecz Erzsébet Skolasztika nővér alapította a jelenleg is működő Szent Benedek Leányai Társaságot Tiszaújfalun, 1927-ben. Az alapításhoz Steer Ferenc tiszaugi földbirtokos adományozott egy ispánlakást és hozzá két hold gyümölcsöst. A ?tanyai bazilika? 1937 és 1943 között Dr. Kühár Flóris bencés paptanár áldozatos szervezésével, Körmendy Nándor építészmérnök tervei alapján modern stílusban épült. A templom felszentelését ? Jézus Szíve tiszteletére ? 1943. június 4-én Hanauer István váci megyéspüspök végezte.

A szentélyben egy monumentális freskó jeleníti meg a tanító Krisztust és az egyháztörténelem nagy magyar- és bencés szentjeit. A freskó készítői Aba Novák Vilmos tanítványai: Hajnal János, Kovács Zoltán és Azbey Imre festőművészek voltak. A szentélyt megvilágító színes üvegablakokat Berki Irma tervezte a Szentháromság dicsőségére.. A templom jobb oldalán helyezkedik el a nővérek kolostora. Dr. Várszegi Asztrik főapát támogatásával épült 1994-95-ben.

 

Szent István templom

 A templom építését 1937 márciusában kezdték meg közadakozásból. Tervezője Petrovicz Gyula mérnök, országgyűlési képviselő volt. Az építőmester Bodolák Gyula újkécskei vállalkozó. A román stílust utánzó templom 17 méter hosszú és 8 méter széles. Tornya az Árpád-korabeli lébényi apátság toronysisakját viseli.

A Szent István tiszteletére épült templomot 1939. augusztus 27-én Zámbó Dezső esperes szentelte fel a váci püspök megbízásából. Tiszaújfalu továbbra Alpár filiájaként létezett 1950-ig. Ettől kezdve lett önálló egyházközséggé, saját plébánossal.

 

Református templom

 1936-ban özv. Sipos Károlyné és Korcz József helyi lakosok közös telkükből 100 négyszögölet ajándékoztak a református egyháznak templom-építés céljából. A templomot az egyház vezetőségének elgondolása szerint Viktor Rókus református kőművesmester tervezte és építette.

Az építésben áldozatos munkát végeztek a gyülekezet tagjai. 1937. június 13-án Dr. Ravasz L. a Dunamelléki Egyházkerület püspöke szentelte fel. Alapterülete 54 négyzetméter. Boltozata íves. Berendezése: 4 lépcsős szószék téglából fapárkánnyal, sima padok. A torony sátortetős csillagdíszítéssel, 1 db 80 kg-os haranggal. Az utcaképbe jól beleillő építmény.

 

Árpád kori falu

 Néhány korabeli lakóházat építettek már hazánkban. Teljes falu rekonstrukció azonban máshol még nem épült, így ez jelenleg csak Tiszaalpáron, az alpári földvár közeli szomszédságában látható. Megépítésének alapgondolata az ásatásokon feltáruló falukép bemutatása volt. Az objektumok az Árpád-kori falusi élet minden­napjait tükrözik. A lakóházak és a ház körüli élet építményei, a szűkebb térség régészeti feltárásainak adatai alapján készültek el. A rendelkezésre álló terület vis­zonylag kicsi, hiszen egy Árpád-kori falu területe elérte, sőt sok esetben meg is ha­ladta a 4-5 hektárt. Ezért a falu belső elrendezését az eredetihez képest sűríteni kel­lett. A veremházak és környékük kis gazdasági egységeket képeznek.

 

Árpád fejedelem

 A Nagyközségi Önkormányzat és polgárai emeltették 1996-ban a millecentenárium évfordulójára. A szobrot Janzer Frigyes, Munkácsy-díjas művész készítette. Az emlékművet 1996. Augusztus 19-én adták át.

 Tiszaalpár 900 éves. A község alapításának 900 éves évfordulójára emeltette a község 1975-ben.

 

Kapcsolódó galéria

Programjaink

Partnereink

FELIRATKOZÁS A HÍRLEVÉLRE

Íratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön híreinkről...

CSATLAKOZZ HOZZÁNK!